Önéletrajz

Montmarte Paris 

Nevemet nemzetközi művészjegyzékbe vették 2001-ben.

https://www.kieselbach.hu/muvesz/karolyfi-zsofia_9723

Munkásságomat végigkíséri a közösségteremtés.

A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára jártam 5 évig Somogyi József szobrászművész, rektor magántanulójaként. Ezután templomokban restauráltam.

1984-től a Zalai Írók Egyesületének tagja voltam. 1988-ban az Őrségben felajánlottam saját ingatlanom egy művésztelep létesítésére, melynek átépítési tervét Makovecz Imre építész vállalta. A Vas Népe folyóiratban meg is jelent egy erről szóló cikk.

A '90-es évek végétől Lovásziban rajzszakkör keretében foglalkoztam gyerekekkel,
a felnőtteknek pedig kulturális rendezvényeket tartottam. A helyi lakosok egymás közt csak
"kis kultúrháznak" nevezték műtermemet.

Mindeközben több mint 130 önálló kiállításom volt országszerte és külföldön, melyek megnyitó műsorait is én hoztam létre: tárlatvezetés mellett vers, zene és táncműsor várta a közönséget.

Szinte minden témában festettem már, köztük számos portrét is készítettem vezető beosztású emberekről is - polgármesterekről, igazgatókról, sőt, még egy szamoai miniszterről is.

Technikám teljesen egyedi. Ötvözöm a szobrászati dombormű jelleget a festészettel. Korábbi munkáimra az élénk természetes színvilág jellemző,
később egyre jobban a halvány árnyalatok erősen fémezve jelennek meg alkotásaimon, melyet "aranyecsetes" stílusnak hívok.

Egy oltárképet és négy stációsorozatot festettem templomok számára.
Különleges ezek közül a Tófejen található stáció, mely
üvegfestékkel készült, de nem kontúros technikával.

Külföldi kiállításaim közül kiemelném az 1998-ban megrendezett Jénai Magyar Napokat, mely egy egész éven át tartó rendezvénysorozat volt, s ahol a magyar képzőművészetet egyedül képviselthettem szobrászművész férjemmel, Palaics Gáborral. Kiállításunk négy hónapig volt látható, melyből több mint 30 mű kelt el.

A Gellért Szálló Tea szalonjában évente két kiállításom megrendezésére volt lehetőségem.

1999-ben négy hónapos magán tanulmányutat tettem családommal a Nyugat-Szamoa szigeten. Népi ünnepi öltözékükben festettem meg a helyi lakosokat, s a csodálatos trópusi tájat, melyről vers és útinapló is született. Szamoán volt kiállításom is, néhány festményem még ma is megtalálható ott. Egy a Pasefika Inn honlapján is látható: https://www.pasefikainn.ws/

Ez az út nagy hatást gyakorolt munkásságomra, itt találtam igazán magamra.

Ott jöttem rá, hogy Magyarországon sokkal nagyobb szükség van rám, mint bárhol máshol, ahol csak vendég vagyok. Azóta tudatosabban festek.

2000-ben kézzel készített vizuális versesalbumomat az Operaházban mutattam be a kiállítás-megnyitómon. A látogatók nagy biztatására kiadásra került a kézírású kötet.

Szigligeten öt éven keresztül öt hónapos szezonális kiállításaim nagy sikert arattak,
Évente 3-4000 belépő kelt el. Ugyanitt verses esteket, baráti találkozókat szerveztem.
Kiállításaim a festmény, zene és vers hármasából tevődtek össze. 

Munkáimból két DVD összeállítás készült. Az egyiken Úton címmel,saját verseimet mondom el zenei aláfestéssel, a másikon Szárnyalljatok címmel festményeim zenével és meditációs mondatokkal ötvöződnek.

2006-ban Zalai Erdők meséi: Böszmerenghy Töhötöm címmel mesekönyvet adtunk ki, melyet lányommal, Palaics Eszterrel írtunk közösen. A kötetet nagy siker követte, számos könyvbemutatót tartottunk, író-olvasó találkozókat rendeztünk könyvtárakban. A könyv tartalmáról Zala megyei versenyt hirdettek általános iskolások számára. Több forduló után a döntőt a Magyar Kultúra Napjára rendezték meg.

2008-ban megfestettem A lélekút nyolc állomása című sorozatomat, melynek filozófiája mindannyiunk életének folyamatát tükrözi. Több helyen be lett mutatva, melyből Palaics Eszter 23 perces "lélekmosó" DVD-t készített. Ebből az összeállításból is számos vetítést tartottunk. Rövid ízelítő található belőle itt:

2009-től kezdve négy kötet jelent meg az Aranyceruza könyvsorozat keretein belül, melyekben az alkotást fő foglalkozásuk mellett végző emberek munkái láthatók és olvashatók rajz-írás párosítással.
A könyvbemutatókról összefoglaló található az interneten.

2009. augusztus 1-je óta Budapesten havonta találkozik az Aranyecset Kör.
Az ide járó művészet iránt érdeklődő emberekből alakult meg 2011-ben az
Aranyecset Művészeti Egyesület. Célja egy művésztelep létrehozása, mely a
különböző foglalkozású embereknek alkalmat ad arra, hogy szabad idejükben
művészettel foglalkozhassanak.

2011 tavaszától egy évig vasárnaponként kétórás műsorideje volt a
Fúzió Rádióban az Aranyecsetnek, melynek én voltam a főszerkesztője.
A kerekasztal-beszélgetés mottója:

Az alkotás mögött az embert keresem.

Létrehoztam egy különleges alkotásokból álló kortársgyűjteményt, címe: Művészeti Csodák Kiállítása.

2013-ban színtársulatot szerveztem, akik Madách Imre halálának 150. évfordulójára egy általam írt vidám átiratból színdarabot tanultak be. A premier 2014. november 30-án az Akvárium klubban nagy sikerrel, csaknem teltházzal lett bemutatva, és a Bakelit Multi Art Centerben 2016. március 9. és 10-én két előadás ment le telt házzal.

2012-től Budapest Belvárosában tartjuk nyitva öt képzőművész társammal nyitott műtermünket, melyet 2016-tól ARTICUM Gallery néven találhatnak meg az érdeklődők (címe: 1053 Budapest, Ferenciek tere 11. - Haris köz 3.) A geléria nyitott más képzőművészek tematikus pályázat útján való bemutatkozására. A pályázatok során fontosnak tartjuk a rejtett tehetségek felkutatását, támogatását.

2017. Nagy változás életemben. Visszaköltöztem Zala megyébe. Egy hegytetőn levő kis ház az otthonom. Miután egy kissé elrendezem a környezetet, írni, festeni fogok újra. Látásfejlesztő táborozást szervezek, és online foglalkozom az általam kiválasztott tehetségekkel.