Kosár
0
0 Ft
Csak most van
Ma láss
A múlt tükre szilánkokra tört.
Mit róla gondolsz, ma gondolod.
Ma élsz, ma szeress, ma szeretlek.
A holnap bizonytalan arca ma születik meg.
Ma fáj, ha bántasz, és ma -
Ma bocsáss meg, ha kérlek,
Ma látlak téged szépnek.
A tegnap nehéz teher,
A holnap pillekönnyű álom,
Valódi súlya
Ma van szavamnak,
Ma hallgass,
Ma beszélj,
Ma nézz és
Ma láss.
Valami
Valami mindenütt ott van...
Egy madármozdulatban, hangban...
Egy önfeledt gyermekarcban,
Egy emlékben,
Egy csendes pillanatban.
Láng duruzsol,
Illatos a hajad,
Nem szólsz,
Nézel,
S elhagyod múltadat.
Reccsen a padló
Ahogy lépsz...
Árnyékok tánca a lépcsőfordulón...
Távoli járműhangok...
Egy régi íz a terített asztalon.
Hallod a levegővételt,
Lassú a szívműködés,
Ritka a pillantás.
Ránézel a macskára, szeme csukva,
Dorombolni kezd.
A tornácon,
Hangos a bogár lába,
S a szellő a tested csikálja.
Petúnia és estike az orrban,
És a Nap lenyugvóban.
Élet
Most
hát itt
a szabályos nyugalom ideje,
hol nincs kérés,
mint a fák koronáján a rezzenetlen levelek,
ahogy az elsimult víz tükörré válik,
úgy ülök itt a megállt idő síkjában,
s hiánytalan a csend,
végtelen az élet,
ahol nincs halál,
nincs változás.
Aztán egy lágy szellő simít,
gyümölcsillatot hoz,
egy nyálcsepp elindul,
madár szeli át a teret,
egy rég nem hallott dallam dobbantja meg a szívem,
és egy csillapíthatatlan érzés árad szét ereimben.
És a vágy elindul minden iránt,
mit nem állíthat meg egy,
mert a horizont mindig távol,
és az Út vezet,
vezet...