Se szeretőm

Hát igen...............nagyon fáj
Ha nem lehetek senkié és
Nem lehetek mindenkié
Nem csókolok szájat és szemet
És nem kérheti egy meg egy
Hát dobbantok egyet lábam és
A szájamból kiáltva száll a szó
Hej de szép ez a dáridó
Dáridó és dal itt az élet
Csakhogy én ebből már nem kérek
Mert én élek mert
Én élek
Itt meg halódik minden
Vagy nem
Dehogynem
Te még nem látsz a fától
De minket már elsőre rátol
A sinekre feszít ez a mámor
Ez a dáridó
Hát nézzétek tovább hulla hóóó
Tapsoljatok vagy mormogjatok
De jó vagy de nem jó
És a holnap reggel olyan mint
A felkel a felkelő
De én nem kelhetek, mert én
Nő én nő vagyok és nem jövendő
Forradalmár halott
Hulla hó nem leszek nem leszek
Akkor inkább elmegyek értetek
Hát értse meg vagy ne
Mindegyis már
Messziről nézek majd
Mit is tehetnék
Míg itt vakarjátok még mindig sebetek
És zsebetek ürül
Eszetek hülyül
Ékes szóval dáridó
De jó is az
Hulla jó
Csuhaj még tart a szó
Dala száll a mának
És a pofának még van
Arca de harca az csak ezután lesz
Arculat harculatát
Zengik az átvirrasztott éjszakák
És csak forr és fortyog a jelen
Holnapocska még süttalán nekem
Ott leszek ott leszek
Akkor inkább ott leszek
Hejj
De jó is a dáridó
Halihó
Ints nekem mert
volt még kenyerem az előbb
Meg mosolyom is
Volt és lesz
Tudod így van ez

A harcot

Korán feladtad
mondja egy néző,
S látónak hitt szemeivel mórikál.
Nem veszi észre, hogy a tál
miből evett
Nem kenyérrel telt kosár
A bőség, mifelé int
Megint a későn kinyújtott kéz
a hitetlenül kérdező száj
és a korán ítélő ékezet .
Oftering, 2008. június
KZs

Ausztriában

Nyugalom és csend honol a tájon
Sehol egy lábnyom
Lelkem is simul már
lassan talán nem vár
mást csak Bennetek
kik elültök csendben
Melletekben nem rezdül az űr a
Semmi peremén kívül
nesztelen léteztek. Ó Egek!
Ezen a telken én mit keresek?
Csendet, rendet, mit nem adott meg
anyám, az anyaföld sem ott,
hol a hazám.
Csak dúlt hitekkel földre hulltam
és felálltam
és leborultam
és másik orcámat tartottam
Kacagtam, meséltem, mosolyogtam,
Adtam, kaptam és ledobott magáról
A mától már nem a kultúráról elhíresült
fészek,
készek már a koloncra a
kimosott agyú konda népek.
Csak az remélhet, ki vár csodát,
vagy kinek éle tét...

2008.június

Csak

Csak dől a szó
mint a trisó a ruháját
mossa mossa
lelkemet tisztára
rámhozza a mást
nem remélhet ki a
tányér krumplipaprikást
Úgy kellene egy falat
kenyérrel él a nemzeti
dala száll a mának
de holnapra álmod
magának tartja
mert a tarka farka
marha jól éli
világát szemét
viszi az árral
Sodródó
menyét nyomok
a homok a szélben
Az vagyok
mi testnek a kenyér
Hulla jó
Mesebeli álombogár
mármint a cece
légy jó mindhalálIge
Jer ide Laci te
és így tovább
él a nemzeti dal
Hí! A HAZA?
Doba haza
Híahazadobahazahíahazadobahaza . . .Oftering, 2008. junius

Egy rigó

Egy rigó szállt az ablakom elé
Trillázott sárga csőre
S mintha szimbólumnak jőne
Mutatja egyetlen létemet a dalt
Minden mást belőlem visszavesz a múlt
Minden mi volt vállamról lehullt
A vers ami még hű maradt
Egy-két papírcafat
És a régi toll
2008.junius
KZsMég
Még néhányat csap a hullám
S a víz tükre simulva
születik meg az életen
életem vize már
kisimulva feszül
arcotok elé
de nem látjátok magatok benne
bár foncsora minőség
a nőség előjogán
a Természet Mosolyán
át mutatja
arcod és azt a harcot
mit vív a világ
veled és velem
de nem látod
mert akaratod
hályogot borít
és az orrodig engedi csak
Innen meg kicsap
a tengernyi jóság
és magával sodorja
elfolyó vízen át az ősi
emberi értékkel
A mértékkel mért szívedet
Mely nem szedett össze az Úton semmit
Üres bádogként kongva gurul már
És nem hiányzik senkinek
És természetes ez mindenkinek

2008.junius

Mert

Ha elmúlt egy nap
és egy szó kimondatlan maradt,
Ma ne legyen árnyék a szándék,
Ma ne legyen fals a jó,
Ma ne legyen alvó a mondat
Ma ne legyen hiányos a kimondott szó,
Most élsz, most remélsz, most szerethetsz.
A holnap csak fikció.
Oftering, 2008.június

( Hahó, itt a fikció beszél. )

Nem te . . .

Nem te voltál az egy
ki nem látta mosolyom mögött
a kiáltást
Törődésem mögött a kérést.
Szívem tele.
Üres tenyerem nyújtom
S felgyújtom az örömtüzeket
a hegyek mögött
és a felhők fölött
láthatod
az értetek karikázó füstjeleket.
Behunyt szemmel várom
talán eltalálom
kiket érint meg
vakon tapogató
társasjátékom
mondd, akarsz-e
Újra szememben lenni...
Oftering,2008. junius

Rejtőzöm

Lehetnék arcodon egy könnycsepp
Lehetnék szájad sarka
S míg tested az Idő betakarja
Lehetnék én a pihe rajtaTáncoló rakoncátlan piheként
szállok
idébb-odább
meg-megállok
Tépett hajammal figurázok
Én rázok szíveket ha hagyják
Ha nem
hangyák árnyaként
Húzódva rejtőzöm
Életed elől

Tegnap

Hajléktalan lelkem
ül az utcán
Kalapjából kinálja a szót,
Az igaz szót, mely szívéig
szállna, ha megállna
bárki is, de nem dobálna
venne belőle,
Mert üríthetetlen.
Mégsem kell senkinek
hát feláll, kalap-kabát
És továbbáll,
Oda hol menthető még
Egy meg egy.
Oftering, 2008. június

Se szeretőm

Nem kell nékem semmi
Csak kenyerem legyen s borom
Akarsz-e a barátom lenni
Kérdezem és elgondolom
Kosaram már feldől
De kenyerem van és borom
Kiutaztam életemblől
Ha akarod eldúdolom
Zümmögnék füledbe
Száz és ezeregy éjszakán
Szeretném ha engem szeretne
Nemcsak a sok egy is talán
Szívem többet nem kér
Csak kenyerem legyen s borom
Szeretném ha engem szeretnél
Kérem én s elgondolom
Zümmögnék füledbe
Száz és ezeregy éjszakán
Tudom hogy idegesítene
Nem gondolom komolyan babám
Semmi csak beszélek
Van borom és kenyerem
Szavad nélkül is megélek
Van mosolyom és kegyelem
Nincs apám és anyám
Csak kenyerem lett és borom
És se szeretőm nincs se hazám
A többi nincset kidobom
Nem kell nékem semmi
Kérdezem és elgondolom
Akarsz-e barátom lenni
Ha kéred eldúdolom